infidels

2006. július 12, helyi idő szerint 0807. A Hezbollah elterelő rakétatámadásokat indít észak-izraeli harcálláspontok, és határvárosok ellen, miközben páncéloselhárító rakétákkal támadást intéznek két, hét zsidó katonát szállító Humvee ellen. Hárman meghalnak, kettejük megsérül, a túlélőket pedig elhurcolják magukkal. Órákkal azelőtt, hogy az izraeli kabinet ülésén megvitathatta volna a lehetséges választ, az IDF nagyszabású légi és tűzérségi támadást intézett Libanon szerte az összes nagyobb csomópont ellen. Civil célpontok is bőven akadtak, ezért 974,184 helyi lakosnak kellett elhagyni otthonát. Légi és tengeri blokád lépett érvénybe, hamarosan pedig megkezdődött Libanon déli területeinek katonai megszállása...
Őszinte Igéret Hadművelet. Így nevezte el a Hezbollah az akciót, mely az elmúlt évek egyik legnagyobb fegyveres összecsapásává nőtte ki magát a térségben. A Palesztín Felszabadító Szervezet (PLO) 1968 óta indított kisebb támadásokat Izrael ellen dél-libanoni területekről, hogy ezt megakadályozzák, 1978-ban a zsidó hadsereg elfoglalta Libanon déli területeit - azonban ezzel sem sikerült megszüntetnie a palesztín támadásokat. Kudarcot vallott. Hogy kiköszörülje a csorbát, 1982-ben ismét bevonult, és erővel kikergette a palesztín szervezet maradékát a megszállt térségből. Ezután visszavonták haderejüket egy határmenti ütköző zónába, helyet adva a tétova és Izrael-barát Dél-Libanoni Hadsereg (SLA) számára. Pár évvel később felbukkant egy addig ismeret szervezet, ami céljául tűzte ki Izrael teljes és végleges kiűzését Libanoni földről. A szervezet neve: Hezbollah volt.

A 2006-os támadást Ehud Olmert zsidó miniszterelnök hadüzenetként értékelte, és kijelentette: "Libanon viselni fogja tettei következményeit", s hogy ezek a következmények "fájdalmasak és mélyrehatóak lesznek". Így nyilatkozott Udi Adam, Izrael Északi Parancsnokságának vezetője: "ez a konfliktus csak Izraelre és Libanonra tartozik. Hol támadjunk? Ha Libanonon belül van, minden célpont szóba jöhet - nem csak dél-Libanon és nem csak a Hezbollah állások".
Szárazföldi csapataik bevonulásával megkezdődött a vérontás. Ám előzetes számításaikkal ellentétben a gerilla harcmodor jelentős véráldozatot követelt. Minden egyes elfoglalt épületért nagy árat fizettek. A lenézett Hezbollah jól megerősített állásokból nyitott tüzet a támadó IDF-re, és meglepő módon kifinomult orosz irányított páncélos-elhárító lövedékeket is bevetett. Ezekkel megrongáltak 52 db Merkava típusú páncélost, és arra is használták, hogy épületeket romboljanak le, melyben izraeli katonák kerestek fedezéket. Rendelkeztek ezen felül 122mm-es Katyusa tűzérségi rakétákkal, melyek 30km-re be tudtak hatolni zsidó területre, fontos városokat fenyegetve, és támadva.
A kezdeti válaszcsapások után a Hezbollah teljes katonai készültséget deklarált. Az izraeli Haaretz újság szerint a libanoni harcosok jól képzett, tehetséges, jól szervezett, és magasan motivált, a mai modern fegyverek keverékével felszerelt csapatok.
Hassan Nasrallah Hezbollah vezér így nyilatkozott:

"[a Hezbollah] elkezdett nyugodtan cselekedni, izraeli katonai bázisokra és célpontokra koncentráltunk; egyetlen település romba döntése nélkül, miközben az első naptól fogva az ellenség libanoni településeket támad és ártatlanokat öl - Hezbollah harcosok katonai támaszpontokat pusztítottak, míg a zsidók civileket öltek és az infrastruktúrát célozták."

Az izraeli hadműveletek során Libanon infrastruktúrájának nagy részét a földdel egyenlővé tették: megsemmisült 640km-nyi út, 73 híd, 900 kereskedelmi épület, 350 iskola(!), két kórház(!), 15000 otthon (további 130000 megsérült).
2006. július 31-én a Libanoni elnök Emile Lahoud teljes támogatásáról biztosította a Hezbollahot, kijelentette továbbá, hogy a Hezbollah gyakorlatilag teljesen azonos a libanoni hadsereggel.

A konfliktusnak az ENSZ vetett véget augusztus 11-ei 1701-es számú határozatában, melyet másnap mindkét fél elfogadott. A határozatban szerepelt a Hezbollah teljes leszerelésére adott utasítás, Izraeli kivonulás dél-Libanonból, valamint egy megnövelt ENSZ kontingens állomásoztatása a térségben libanoni katonákkal támogatva. Október 1-re a legtöbb zsidó katonai elhagyta a korábbi harcok színterét, a blokád is megszűnt, továbbá a libanoni hadsereg is bevonult délre. Ezután mind a libanoni kormány, mind pedig a térségben állomásozó ENSZ csapatok visszautasították a Hezbollah leszerelésére vonatkozó direktívákat...

Végül még megemlíteném a két oldalon elszenvedett civil áldozatok számát.
Izraeli oldalon: 43 halott, több ezer sebesült, nagy részük könnyebben. És ami igazán sokkoló, az amit a zsidó "hadsereg" művelt Libanonban. ~1200 halálos áldozat, és majdnem 5000 sebesült, közülük sokan maradandó fogyatékosságot szereztek. Isten kiválasztott népének haderejének kezéhez túl sok vér tapad.

A 33 napos katonai összetűzésből kiderült, hogy akár egy kis nemzet is képes hatásosan feltartóztatni egy elsöprő katonai erőt, ha megfelelő a kitartása, teljes az összefogás valamint igazán hisznek céljaik elérésben. A Hezbollah megmutatta, hogy képes erre és nem csak a levegőbe beszéltek céljaik kapcsán.
A folytatás még várat magára.

A végére pedig egy bónusz videó a háború utánról, 2006 szeptemberéből. Látható, hogy a Hezbollah csak erősebb lett, nem törte meg az egységet a déli fenyegetés.